Traumatizált gyerekek: a járvány elmúlt, de az árvaság örök

Négy évvel ezelőtt, 2020. március 28-án rendelték el Magyarországon az első kijárási korlátozást, amelyet aztán számos járványügyi intézkedés követett. A pandémia alapjaiban változtatta meg az életünket, ám a legtöbbünk számára a járvány már a múlté.

Vannak azonban olyan családok, ahol ez az időszak kitörölhetetlen nyomot hagyott: ma világszerte több mint 10 millió olyan gyermek él, akinek édesanyja vagy édesapja koronavírusban halt meg. 

„Mielőtt felvitték az intenzív osztályra, a feleségem megígértette velem, hogy vigyázni fogok a gyerekekre. Akkor nem értettem, miért ilyen fontos ez neki, de ma már tudom: Adrienn pontosan tudta, hogy ha ígéretet teszek, akkor azt be is tartom. Sokáig egyedül a fogadalmam miatt maradtam életben” – mondja Tamás, aki 2021 áprilisában veszítette el akkor 38 éves feleségét.

Tamás párja a várandóssága 21. hetében járt, amikor a koronavírus-fertőzés okozta nehézlégzés miatt kórházba került. Adriennt már az intenzív osztályon ápolták, és a keringését is támogatni kellett, amikor kiderült: kisbabáját a vártnál jóval korábban, sürgősségi császármetszéssel kell megszülnie. Kislánya 2021 március végén 770 grammal jött a világra, Adrienn pedig alig néhány nappal élte túl gyermeke születését.  

Tamásnak szinte ocsúdnia sem volt ideje a gyászból: az akkor még inkubátorban fekvő koraszülött kisbabájáról, valamint két és fél éves kisfiáról egyaránt gondoskodnia kellett.

E családok életét nemcsak az elhunyt családtag iránti fájdalom nehezíti meg. A járvány négy áldozatából három férfi, aki a legtöbb családban az elsődleges kenyérkereső volt – így az apa hiánya a családtagok számára sokszor súlyos egzisztenciális válságot is jelent.

Magyarország covid-árvái

Magyarországon a Covid-járvány miatt több mint 1600 gyermek maradt árván. Az árva és félárva gyermekeknek sokféle támogatásra van szükségük: a családtagok, barátok, valamint a közelebbi és távolabbi ismerősök segítsége a gyászban újjászerveződő családok életében nagyon sokat jelent. A koronavírus miatt árván maradt gyermekekről 2021 óta itthon a Regőczi Alapítvány is gondoskodik.

„Amikor Jánost elveszítettük, egymásnak adtak minket a barátaink, szinte minden este máshol vacsoráztunk. Egy idő után persze azt mondtam: nem menekülhetünk örökké itthonról – de akkor ez hatalmas segítség volt. Volt olyan helyi vállalkozó, aki a házunk tisztasági festését kedvezményes áron vállalta, de kaptunk segítséget a helyi szaküzletből is” – meséli Czompóné Bálint Bernadett. Férje, János alig két héttel az első covid-tünetek jelentkezése után, 2021. március 30-án, 51 éves korában halt meg. Bernadett azóta három gyermeküket, a 17 éves Hannát, a 13 éves Gergőt és a 11 éves Emesét neveli egyedül.

Traumatikus esemény túlélői

„A férjem elvesztése után az első év abszolút a gyerekekről szólt. Ők voltak a legfontosabbak a számomra. Szerettem volna őket mindenben segíteni ahhoz, hogy ezt a tragédiát feldolgozzák és ezzel együtt tudjanak élni – úgy, hogy az édesapjuk emléke mégis örökre velük maradjon” – mondja Bernadett.

Az édesanya azt mondja: lánya, Hanna sokáig egyáltalán nem beszélt az édesapjáról, és minden energiáját, figyelmét a tanulásnak szentelte. A feleségét elveszítő Tamás elmondása szerint kisfia már négyéves volt, mire végre megszólalt – akkor azonban kiderült, hogy már teljes mondatokban tud beszélni.

„A gyerekek és felnőttek gyásza között fontos különbség, hogy a gyermekeké gyakran kisebb intenzitással, de késleltetve jelentkezik, és sok esetben egy életforduló (pl. egy iskolaváltás, érettségi stb.) is felidézi a szülő elvesztésével járó fájdalmat. A legfontosabb, hogy ezekben a helyzetekben »kibírjuk« a gyerekeinket – akkor is, ha éppen nincs kedvük semmihez, ha nagyon dühösek, vagy éppen mindennel bajuk van” – magyarázza Révész Renáta Liliána pszichológus, gyásztanácsadó, meseterapeuta.

A szakértő hozzáteszi: a gyermekek gyásza függ a gyermek életkorától és személyiségétől is. Fontos azonban, hogy a gyerekek értsék: 

és az ettől való távolodás segít az hétköznapi életbe való visszazökkenésben.

„Mindez azonban nem azt jelenti, hogy az elveszített édesapa vagy édesanya emlékét, a hozzájuk fűződő szép élményeinket, a közös örömeinket ne lenne fontos megőrizni – hiszen a gyermek magát az életet is az elhunyt szülőjének köszönheti” – teszi hozzá a szakértő.