Lakossági szolgáltatásként indult útjára decemberben a Kézai Simon-program, amelynek célja, hogy a családoknál fellelhető régi fotográfiákat a közösségi térbe emelje, s így tegye személyes múltunk mikrotörténelmi vonatkozású darabjait a kollektív emlékezet részévé.
2021. január 06. 15:53
p
0
0
0
Mentés
Kéri Gáspár írása a Mandiner hetilapban.
Elfogult vagyok, amikor belépek a Baross utcai Főfotóba – amely nem azonos és nem jogfolytonos az egykori Fővárosi Fotó Vállalattal –, hiszen a kilencvenes évek sűrű éveit a Kisképző, a Tilos az Á, valamint a Vörösmarty mozi Bermudaháromszögében húztam le; pontosan ott, ahol e tavaly megnyitott műintézet kávézót, labort, fotókereskedést és kiállítóteret működtet. A kifogástalan ristretto mellől igazából csak a fotóvegyszerek jellegzetes szaga hiányzik még, amelytől egy magamfajta, az analóg fotográfián szocializálódott alkotó azonnal a laborlámpa Xanaxszal felérő vörös fényében érzi magát. Mindamellett némileg pótolja az élményt az egykori váci Forte gyár homlokzatáról megmentett embléma gigantikus neonváza, amely a fotócikkek fölött kapott helyet. A közel másfél éve megnyitott Főfotó az analóg fotográfia iránt elkötelezett profik és amatőrök kultikus helyévé nőtte ki magát, ám nem kell fényképezőgéppel a nyakunkban témákra vadászni, hiszen szakmán kívüliként is megtalálja itt bárki a számítását – a helynek ugyanis határozottan szerethető atmoszférája van.
A Főfotó létrehozóival, Krasznai Jánossal és Zsigmond Gáborral beszélgettünk a kávézóban a Kézai Simon-programról, amelynek komplett szakmai hátterét biztosítja a két fotós. (A pandémia alatt átmenetileg alapjáraton ketyegő műintézetben a fiatal gyakornokok beszélgetésünk közben is régi családi fotóalbumokat digitalizáltak.) Munkásságuk két emblematikus album nyomán is ismerősen csenghet: Magyarok címen 1994-ben, majd 2014-ben egy-egy reprezentatív portréalbumot jelentettek meg szubjektív, átfogó korképet rajzolva az aktuális Magyarországról művészek, sportolók, tudósok és hétköznapi emberek kreatív attribútumportréin keresztül. Számukra amúgy sem ismeretlen terep az archívumok gondozása: Krasznai például feleségével, Prokopp Dórával az ezredfordulón alapítója és működtetője volt annak a nagy sikerű Filmmúzeum tévécsatornának, amely a rendszerváltozás előtti magyar filmek teljes spektrumából merített.
Édesanya, kalandor és világutazó, aki megálmodta nekünk a világ legvagányabb kisegerét, Ruminit. A sorozat ma már egész univerzummá tágult, alkotóját, Berg Juditot pedig nemcsak számos gyerek- és ifjúsági könyv szerzőjeként ismerjük, október óta ő a Magyar Gyerekkönyv Fórum elnöke is.
Minden síron fotó és évszám, 1987, 1991 vagy akár 1998. Erős férfiak, még életük delelője előtt. Az ukrán hadsereg átlagéletkora papíron 43 év – itt viszont rengeteg a fiatal.
Ez az ünnep arra tanít, hogy egy időre szakítsuk meg a kataton körforgást, mélyüljünk el a pillanatokban, és értékeljük helyünket, hivatásunkat a világban. Constantinovits Milán írása.
Az utóbbi 30 évben a nehézségek ellenére is megtartottuk vezető szerepünket. A klímaváltozás, a munkaerőhiány és a generációváltás azonban óriási kihívást jelent.