Kónyi Zoltán Sándor írása a Mandiner hetilapban
„Ide figyeljetek, balfácánok! A bicikli nálunk világnézet. Ott állunk meg és oda megyünk, ahová akarunk. Nem kell vonatjegy, nem kell benzin, nem kell megalázni magunkat, mint az autóstophoz. Azonkívül olyat érzünk, fiacskám, amit te még sosem! A teljesítmény örömét.”
Bacsó Péter: Szerelmes biciklisták
Ez a csaknem hatvanéves idézet talán soha nem volt aktuálisabb. Bacsó Péter remek moziját először gyerekként láttam, majd felnőtt fejjel még legalább tízszer. Aki a Balaton vagy a kerékpározás szerelmese, annak garantált szórakozás.
Jómagam nemcsak a filmet láttam sokszor, hanem a Balatont is két keréken. Körbetekertem már négy nap alatt, de tíz óra alatt is. Igazi függő vagyok, ha erről a két dologról van szó.
A film egy éjjeli Budapest–Balaton-tekeréssel kezdődik. Fülbemászó Cseh Tamás-zenével, magával ragadó hangulattal. A sokadik Balcsi-kör után felmerült bennem, de jó lenne egyszer majd letekerni egészen a Balatonig. Néztem is sokat az útvonaltervezőket, merre lehet a legjobb autómentes útvonal. Egy dologban biztos voltam, a nyári őrületben nem szeretnék a 7-es főúton tekerni. Persze túl sok alternatíva nem volt, így mindig maradt a vonat vagy az autó. Legalábbis egészen a múlt hétig, amikor is
kipróbálhattam végre a frissen átadott Bubát, azaz a Budapest–Balaton-kerékpárutat.
Azért az ellenzéki politika nem kímélte ezt a projektet sem, így kíváncsian vágtam bele a túrába. Szerettem volna tudni, hogy igaz-e, amit állítanak: tényleg felesleges beruházás összekötni a fővárost a magyar tengerrel? Tényleg rossz a nyomvonal, és valóban teljesíthetetlen egy átlagos bringásnak? Lássuk!
Egy kora őszi napon reggel nyolckor indultam el Észak-Pestről a szokott utamon a rakpart irányába. Bár a hivatalos kerékpárút a Kamaraerdőtől indul, Kelenföldtől már végig jól jelzett út vezet, a Budán kevésbé tájékozottak is hamar megtalálják a helyes irányt. Budaörs–Törökbálint–Biatorbágy a további útvonal. A kisebb emelkedők már itt elkezdődnek, de a biatorbágyi viadukt és a Biai-tó látványa elfeledteti a kezdeti nehézségeket. Etyek előtt azért érdemes egy rövidet fújni, mert a túra legnehezebb, de szerencsére a legszebb szakasza is most következik. Etyek tényleg olyan, mint egy toszkán kis falu,
az út a szőlők között vezet.