Beyoncé

A zeneipar halott, csak még rángatózik kicsit. A torrentek, a legális és illegális letöltések, a számítógépeken halmozódó mp3-ak gigabájtjai megfojtották a nagybetűs bizniszt, de még mindig akadnak olyan popipari termékek, akiket megpróbálnak az elmúlt évtizedek jellemző életpályáján megfuttatni.

Beyoncé Knowles hat Grammyt nyert a hajnali gálán, és a szenzációra kiéhezett sajtó elkönyvelheti, hogy annyi díjat még nem zsebelhetett be egy női előadó sem, mint a fekete szépség. Beyoncéval nincs semmi bajunk: szorgalmas, rengeteget dolgozó énekesnő ő, aki megérdemelte a sikert - és ehhez még a világ legnagyobb arcú rapperének, Kanye Westnek az elhíresült megmondása sem szükséges. A Beyoncé (és számtalan gagyi követője) alá tolt műanyag r'n'b-re viszont nincs szükség, csak erről nem tud a világ.

A mind a klasszikus rhytm and blues-t, mind az eredeti, földalatti hiphopot kiherélő mai plasztik árenbí az utóbbi években elárasztotta a zenetévéket és a rádiókat, aminek hatására a kongói falvaktól a Teleki téri csávókig és csajokig mind miami császároknak akarnak látszani. Viszont Beyoncéval ellentétben belőlük soha nem lesznek nyertesek.