A főhős (talán Seymournak hívták) elgurítja a golyót, és már a gurítás pillanatában tudja, hogy az bizony tökéletes lesz, és meg fogja nyerni vele a játékot. Ő is valamiféle mennyei pillanatként éli meg a helyzetet, élete egyetlen mennyei pillanataként. Ilyenkor mintha az egész univerzum rendjét látná át az ember.
Ez találtam:
"Napi ima:Fészbúk aki a neten vagy. Posztoltassék a te neved. Kommenteltessék a Te országod. Lájkoltassék a Te akaratod. Amint a fészen úgy a búkon is. Mindennapi posztjainkat add meg nekünk ma. És bocsájtsd meg a mi diszlájkjainkat, miképpen mi is megbocsájtunk a nem lájkolóknak. És ne vígy minket az iwiw-re, de szabadíts meg a myviptól. Mindörökké Lájkmen."