Vakcinázás, vádaskodás: áltudományos újságírás a Qubiten

Amióta beütött a járvány második hulláma, az ország fele biztosan covid-statisztikákkal kel és fekszik. Millióan próbálnak a meglévő számokból valamiféle következtetésre jutni; a legfontosabb kérdés persze az: meddig tart még ez az egész? Próbáljuk számba venni veszteségeinket is: hányan hunytak el ebben a szörnyű ragályban? S ha már az abszolútértékek megvannak: hogy állunk mindezzel Európához vagy a világhoz képest? Ez ítélet a regnáló kormánnyal szemben is: jól vagy rosszul végzi a dolgát?

– a covid-statisztikáknál pedig a szokottnál is kevesebb egzakt szám van.

Ilyen például a beadott vakcinák, illetve a beoltott személyek összege. Ez a remény száma, azonban kissé csalóka: megvolt a két és fél millió oltás, de ennyi ember csak később védett, hiszen a védettség kialakulásához némi időnek kell eltelnie.

A gyász száma is egzakt: a covid-ban elhunytaké, naponta 200-300 halott, egy-egy kisebb falu lakossága. Ugyanakkor mégsem egészen pontos: a gyorsjelentésekben számos esetben covid-halottakként tüntetik fel azokat is, akik – sarkítva – pozitívan teszteltek, majd elütötte őket az autó. A WHO ajánlásai szerinti haláloki kutatáshoz adott esetben hetek is kellenek, az orvosok viszont most inkább életeket mentenek adminisztrálás helyett, így óhatatlanul magasabb a szám a valósnál. Ezeket a haláloki kutatásokat később folytatják le, adminisztrálják, a KSH összesíti, és következő évben kiadnak egy szükségszerűen kisebb számot, mint a napi jelentések szerinti összeg – amire a módszertan ismerete nélkül, megfelelő intuícióval lehet mutogatni, hogy lám-lám, a KSH kozmetikázza a számokat.

Számok és sajtólogika 

Sajnos a statisztikák zöme még ennél is bizonytalanabb: az, hogy hány fertőzöttet találnak, függ attól, hány tesztet végeztek aznap, emez meg függ a lakosság bejelentési hajlandóságától (sokan a karantén elkerülésére nem is jeleznek az orvosuknak – súlyosabb esetben közben a Ligetbe járnak sétálgatni), a tesztelési kapacitásoktól, és még sokmindentől. Maguk a tesztek megbízhatósága sem százszázalékos, nem véletlen, hogy a sajtó egy része szerint „bezzegország” Szlovákiában annak ellenére szabadult el a járvány, hogy rutinszerűen tesztelik végig az egész lakosságot.

S akkor mindehhez jön még a sajtó hagyományos kétosztatú elfogultsága: válságszituációkban az aktuális döntéshozókkal inkább egyetértő média az egzakt eredményekre és a megoldásra fókuszál, az aktuálisan ellenzéki orgánumok viszont sokszor egyedi esetek tendenciaszerűen való feltüntetésével próbálják erősíteni a válságtudatot, ki-ki vérmérséklete szerint. S aztán ezzel találkozik a média szomorú alaplogikája, a kattintásvadászat. Nemrég ellenzéki újságírók kizárólagos részvételével zajlott egy kerekasztal-beszélgetés, ahol lényegében elhangzott az ezzel kapcsolatos kulcsmondat:

Önmagában a számolgatással sincs feltétlenül gond: lapunk hasábjain számos cikk jelent meg az átoltottság vagy éppen a halálozások kapcsán, európai kontextusba helyezve a konkrét adatokat, sőt becslések is – ám minden esetben jeleztük, hogy mi egzakt tényszám, mi becslés és mi vélemény.

A számokkal lehet finoman játszani: a 444 például talált egy kutatót a KSH egyik háttérintézményénél, akinek rövid, többlethalálozással kapcsolatos elemzését felhasználhatták arra, hogy a csak ott elvégzett módszertan szerinti számítást behelyezzék egy teljesen más számítási móddal végzett európai statisztikai keretbe, mert így kaphattak riasztóbb számot.

Ennél sokkal kellemetlenebb, amik testvérlapjukon, a Qubiton olvashatók: olykor tudományos ismeretterjesztésnek nevezett becsülgetések, abszolút véleményes megállapításokkal. Éppen egy éves korábbi elhíresült, lélegeztetőgépes riogatós cikkük, de ott még legalább szerepelt a feltételes mód:

sajátos módon kiszámolva, hogy az akkori egyszámjegyű fertőzöttszám-növekedés ellenére két hét múlva kétezernél több ember szorul majd lélegeztetőgépre, és jön az olasz pokol. Összehasonlításképpen: kétezren szerencsére most, a járvány tetőzésekor sincsenek lélegeztetőgépen (a legutolsó adat szerint 1407).

A Qubit mindenesetre jóval később, frissítésként odaírta, hogy ez csak egy modellszámítás volt, tessék továbbhaladni. 

Idősektől elvett oltások?

Ennél is meredekebb azonban mai írásuk, melynek címe: 2,5 millió adag vakcinával minden 61 éves és annál idősebb magyart be lehetett volna oltani.

Kiindulópontjuk, hogy a KSH korfa-grafikonja szerint 2,5 millió magyar él, aki 60 év fölötti, ami igaz. A következtetések, amelyeket leszűrnek ebből:

„Mindenki, aki ennél fiatalabb, mégis be van oltva, az – okkal vagy ok nélkül – idősektől vette el az oltást”,

továbbá:

„Magyarország nem kor szerint csökkenő sorre.ndben oltotta be polgárait. Ennek több haláleset lehet a következménye, és így talán a gazdaságot is később lehet újraindítani”

Még izgalmasabb, hogy az infografikai cikkeikhez használt „Steffi Graph” álnéven jegyzik ezeket a súlyos állításokat – magyarán a nevüket nem adták ehhez az egészhez. 

A hangnem és a mondanivaló minősítésébe nem érdemes belemenni, azt azonban

Ugyanis az oltást a demokratikusan kormányzott világban sehol nem tették, nem is tehették kötelezővé, innentől kezdve borul az Qubit fő állítása.

A kötelezőség elhagyásának helyességéről folynak viták, mindenesetre két dolog biztos: az, hogy egy év alatt, rohamtempóban kifejlesztett vakcinák beadására nem lehet kötelezni embereket, és az, hogy még ez esetben is százezrek estek volna kívül a rendszer látókörén;

Biztosan lett volna, akinél kényszert is kellett volna alkalmazni, teljesíthetetlen elvárás lett volna.

Ha maradunk az önkéntes alapon, azt látjuk, hogy

Utóbbiakon segíteni, előbbieket meggyőzni kell: ez normatív, de alátámasztható következtetés lett volna, mégsem erre jutott „Stefi Graph”, hanem arra, hogy a fiatalok elveszik az idősek elől a vakcinákat. 

Továbbá sehol a világon nem vették előrébb az időseket az egészségügyben dolgozóknál, egyszerűen azért, mert ha az egészségügy – amely mindenhol túlterhelt most – összeomlik, összehasonlíthatatlanul több, amúgy megmenthető ember halna meg. De nem csak a több mint százezer orvos és ápoló nélkül állna meg az élet: a közszolgáltatásokat fenntartók nélkül például nem működnének a közművek, áram nélkül pedig az az 1407 lélegeztetőgép sem működne, amennyinek sajnos üzemelnie kell most.

A második Qubit-állítás így teljesen egyértelműen elrugaszkodott a valóságtól.

Ami még érdekes a kontextus szempontjából, de valahogyan kimaradt a cikkből: az oltást kérő és visszautasító személyek számának alakulása teljesen eltér az egyes praxisokban, és ezért lehet, hogy

Ami szintén tény: az említett korosztályok átoltottságának tekintetében hazánk kimagaslóan jól áll: a nyolcvan felettiek oltásában hazánk kicsivel az átlag felett áll Európában (25 államból 12., zömmel kisebb lakosságú, nyugati álamok előzik), a 70-79 és a 60-69 közötti korosztályban Európa-első, az 50-59 korosztályban Európa-második.

E téren tényleg csak az idős regisztráltak száma szabhat határt a folytatásnak, mert az oltási tempó jelenleg stabilan az EU-átlag duplája, a napokban inkább triplája.

Ez lenne a kontextus, amiről a magát tudományosnak nevezű portál egy sort sem írt. Amiről meg írt, az nem állja meg a helyét.