Békés Márton a CPAC-en: Ez a normalitás forradalma, amely a jelek szerint igen jól teljesít

A közösségek akkor születnek meg, amikor alapítóik életre hívják őket: körbekerítik a szállásterületet, nevet adnak maguknak és kimondják saját nyelvükön közös törvényeiket – kezdte beszédét Békés Márton a CPAC Hungaryn. Minden nemzet erről a pillanatról emlékezik meg évről évre. Az államok története azonban nem szakadatlan haladás, nekilendülnek, majd lelassulnak. A csigavonalakon lehet a vég felé és a pokol felé is haladni.

Ma civilizációnk kulturális termelésének őrhelyeit olyan erők kerítették hatalmukba, amelyek készakarva dolgoznak azon, hogy gyorsan és mélyre kerüljünk. A haladás a kezdettől akar minél távolabb kerülni, a „múltat akarják végképp eltörölni”. De ennek sosincs vége, a tegnapi haladás eredményének fejére hág a holnapi haladás, így lett a feminizmus is mára reakciós a woke szemében.

A konzervatívok ezzel szemben széles és sokszínű táborba tartoznak, sokszínűbbe, mint a haladók. Köztünk vannak a tradicionalisták, ők még élik a hagyományt. Mások a forradalom által kikezdett tradíciót védő ellenforradalmárok. Aztán itt vannak a konzervatív forradalmárok, aki szerint a haladás ideje véget ért, itt az ideje az új kezdetnek. Ám a kezdet mindig a kultúra origója. A haladás zsákutcájában napról napra melyebbre jutunk, civilizációnk nem toldozásra-foltozásra vár, hanem gyökeres reformra, nagy visszatérésre, konzervatív forradalomra. A nagy kulturális változás mindig újjászületés is volt, ilyen volt a reneszánsz, a reformáció, s ilyenek ma a különböző országok „great again” mozgalmai.

Salazar portugál államférfi „csendes forradalomról”, Reagan a „józan ész újrafelfedezéséről” beszélt, de Orbán is „fülkeforradalomról” szónokolt. A kormánypártokra szavazók nemcsak egy pártszövetséget tüntettek ki bizalmukkal áprilisban, de visszamenőleg is szentesítették a korábbi döntéseket. Ezzel olyan politikai közösség született újjá, amely a magyarság kezdeteihez tér vissza. Alaptörvényünk is így szól: a nemzet a család és a munka, az anya nő, az apa férfi, a kulturális szuverenitás pedig védendő érték. Ez a normalitás forradalma, amely a jelek szerint igen jól teljesít – véli Békés. A hagyomány és forradalom nem ellenségek, hanem az olló két szára – idézte a történész Németh Lászlót.