Mit tehet egy ország vezetése, amikor a jelenlegihez hasonló globális válsághelyzetben kell megállnia a helyét? Meddig terjed ilyen helyzetben az állam szerepe, hatásköre, és milyen eredménye van egy-egy beavatkozásnak? Ilyen aktuális kérdésekről volt szó a Mathias Corvinus Collegium (MCC), „A szabályozott piacok jövője a geopolitikai káoszban” címmel rendezett konferenciáján, ahol a szabályozott piacok helyzetét vizsgálták a válság korában.
Az első panel témája az állam szabályozó hatósági intézményeinek modern gyakorlata és hazai adaptációja volt, a felszólalók Szalai Zoltán, a Mathias Corvinus Collegium főigazgatója, Biró Marcell, a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának elnöke és György László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkára voltak. A moderátor Ugrósdy Márton, a Miniszterelnöki Kabinetiroda Politikai Igazgatói Irodát vezető helyettes államtitkára volt.
A jól működő állam biztonságos környezetet teremt
Szalai Zoltán nyitóbeszédében kiemelte, hogy sokan talán nem is tudják, hogy amikor cigarettát vesznek, milyen szabályozások vannak a háttérben, főleg az egyre szaporodó kihívásokkal teli világban. Szalai Magyary Zoltánt idézte arra, hogy előrelátásra, munkára, anyagra és célszerű intézkedésekre van szükség a szabályozások, a természeti katasztrófák elhárítása, vagy éppen a pontos vasút miatt. Korábban a pandémia, ma pedig a háború jelzi, hogy
az állam nem csak akkor működik jól, ha hatékony, hanem ha biztonságot is tud nyújtani
– vélte az MCC főigazgatója.
Az államnak gyorsan kell reagálni és hatékonynak kell lennie, a káoszból rendet kell teremtenie, és nem csak igazodni tud a trendekhez, de terelnie is kell azt jó irányba. A jó gyakorlatokból inspirálódva a szabályozók szerepe egyre nagyobb teret nyer. Erről beszélni különösen fontos az MCC-ben, hiszen itt rengeteg jogász hallgató sajátíthatja el az elhangzottakat, később hasznát láthatják – szögezte le Szalai.
Biró Marcell, a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának elnöke jelezte, hogy az alig egy éves hatóság célja a szabályozott körülmények létrehozásra például olyan kiemelt ágazatok esetében, mint a szerencsejáték, a dohánykereskedelem, a bányászat vagy éppen a kibervédelem.
Ezek a területek nemzetgazdasági szempontból jelentősek, hiszen
éves szinten ezek az ágak több mint kétezer milliárdnyi bevételt termelnek, és 50 ezer dolgozónak adnak munkát, rajtuk keresztül pedig több százezer embernek megélhetést.
Ezek az ágak fontosak a költségvetési egyensúly szempontjából is. A hatósági és jogalkotói szerepet egyszerre betöltő intézmény külföldön is ismert, az Egyesült Államokban már több mint negyven ilyen hatóság van. A szabályozó hatóságok gyorsan reagálnak, pár nap leforgása alatt, nagy tapasztalatok ismeretében képesek finomhangolni a szabályozási környezetet.
Biró szerint a következő évtizedek fő célja a szuverenitásunk, a magyar érdekek és értékek védése és erősítése. A szuverenitás lényege, hogy megvédjük a magyar embereket a világában fellépő veszélyektől, ehhez cselekvő állam kell, és ennek a része a hatóság is. A konzervatívok bizalmatlanok a cselekvő állammal szemben, de manapság zavaros időket élünk. Sok eredetmagyarázata és megoldási javaslata van a válságoknak, és nem tudjuk, hogy a válságok sora kivétel, vagy az új normális. Korábban kritizálták például a magyar rezsicsökkentést és az ársapkát, de most sorra vezetik be EU-szerte a hasonló intézkedéseket.
Válság idején az elméletek dogmákká csontosodnak, melyek a józan ész falába ütközve hullanak a porba.
Piac és állam
György László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkára beszédében szerint a közgazdaságtan tézisei békeidőben csontosodtak dogmává. Dani Rodrik szerint a közgazdaságtan téziseken alapuló hittan, hisznek a piac mindenhatóságában. Az ingát kimozgatják egyensúlyából, és amikor a hittani alapok gondokat okoznak a gazdaságban, elkezdenek vágyakozni az állam iránt.
A cél az volna, hogy az ingák középen tartsuk. Adam Smith szerint a piacok azért kellenek, mert ha vannak piacaink, és létezik az önérdek mozgató ereje, akkor a láthatatlan kéz a közjó irányába terel bennünket – a kérdés, hogy vannak-e piacok? Ezért kellenek a szabályozó tevékenységek.
Hat dolog kell a tökéletes piachoz: sok kicsi vevő, sok kicsi eladó, kevés belépési korlát, kevés tranzakciós költség, egyforma termékek és tökéletes a piaci szereplők informáltsága. Veress József szerint
nincs tökéletes piac.
Ezért kell a látható kéz, mely szabályozza a piacot, és ez az állam. A gazdaságstratégia célja röviden a lokális hozzáadott érték maximalizálása. Ez két dolgot jelent: a feladat, amire a piaci tevékenység irányul, legyen ellátva, és hogy az erre szánt erőforrás hatékonyan legyen elköltve. 2010 után ezt többé-kevésbé sikerült megvalósítani a nagyvállati különadókkal, az egykulcsos személyi-jövedelemadóval és a családtámogatási rendszerrel:
a GDP 2,5-3%-ának megfelelő összeget csoportosítottak át így a globális felső tízezertől a magyar családoknak.
A CFIUS (Committee on Foreign Investment in the United States) intézmény az Egyesült Államokban – melyre úgy hivatkozunk, mint a világ legszabadabb gazdasága – vizsgálja a külföldi befektetések szerepét a kulcsszektorokban. Az USA elnökének pedig vétójoga van a hatóság döntései felett, még akkor is, ha az intézmény úgy dönt, külföldiek éppen befektethetnek. Ide tartozik pl. az energetika, a bányászat, a feldolgozóipar egy része, a közlekedési és hírközlési infrastruktúra.
A fejlett és sikeres országok vagy állami tulajdonban tartják ezeket a kritikus ágazatokat,
vagy piaci tulajdonban, de a nemzeti tulajdon fenntartásával. A rossz példa is az USA-ból származik: Los Angelesben a hetvenes-nyolcvanas évek nagy privatizációs hulláma során az energiaszolgáltatókat is eladták. Az elmúlt években többször súlyos viharok voltak a nyugati parton, de az energiaszolgáltatók válasza erre nem a szolgáltatás helyreállítása, javítása volt, hanem amikor újabb vihar volt, egész kerületekre kapcsolták le az ellátást. Tehát a feladat itt nem volt ellátva, és a helyi hozzáadott érték nem érdekelte őket – vélte György.
A közgazdaságtan kontextusfüggő, nem jelent kapkodást.
A válság hatása világszerte kisebb lett volna, ha a közgazdászokat a hitük nem téríti el a józan gondolkodástól – zárta sorait az államtitkár.
Fotó: Pixabay