„A konzervativizmus százada következhet”

A Nemzeti Közszolgálati Egyetemprofesszorával nemrégiben megjelent, A Political Philosophy of Conservatism – Prudence, Moderation and Tradition (Egy konzervatív politikai filozófia – Bölcsesség, mértékletesség és hagyomány) című angol nyelvű könyve apropóján készült interjú.

Hörcher kiindulópontja, hogy a liberalizmus – amely a leginkább kifejtett politikai filozófiával rendelkező irányzat mostanáig – az igazságosság fogalmára alapozta a maga gondolati rendszerét. Ez a fogalom persze a keresztény hagyományoknak is fontos része. Csakhogy

– például azért, mert az emberi természet nem egyforma, ebben az értelemben nem minden ember egyenlő. 

„S ezért érdemesnek gondoltam azt, hogy visszatérjünk azokhoz a klasszikus erényekhez, amelyek az emberi természet szempontjából kulcsfontosságúak. Ezen erények közé tartozik az igazságosság mellett a bátorság, a gyakorlati bölcsesség (prudencia) és a mértékletesség vagy önmérséklet – amelyek szintén egyben klasszikus keresztény erények is. S ezek közül, úgy gondolom, a konzervatív politikai filozófiának elsősorban a gyakorlati bölcsességre kell építenie” – fogalmaz.

Szerinte „az európai kultúra sajátossága az antik kulturális gyökere: a kereszténység tanításában visszanyúlt az ókori előzményekhez, a római és görög filozófiához; illetőleg a zsidó hagyományokhoz, amely az Ószövetség révén szervesen be is épül a keresztény tanításba.”  

„Ily módon létezik egy antik-zsidó-keresztény kontinuitás az én értelmezésemben a konzervatív politikai gondolkodás tekintetében. Természetesen nem állíthatjuk, hogy Arisztotelész a szó mai értelmében konzervatív lett volna, viszont az a konzervativizmus, amit én vallok, kifejezetten arisztoteliánus típusú, ahogyan már Szent Tamás is Arisztotelészt követte, amikor a hagyományt ötvözni kívánta a saját korában korszerű európai gondolkodásmóddal.”

A professzor szerint nehéz konkrét időponthoz vagy személyhez kötni a mai értelemben vett konzervativizmus megjelenését, hanem inkább az európai gondolkodás folytonos és folyamatos szálaként gondolja azt el. De ha mindenképpen keresni kellene egy ilyen személyt is időszakot, akkor szerinte

Ahogy rámutat, „a konzervativizmus alaptézise az, hogy a politikával kapcsolatban nem léteznek általános érvényű, nagy elvi igazságok. Ebben jelentősen eltér más ideológiáktól, például a szocializmustól, a kommunizmustól vagy a liberalizmustól, amelyeknek vannak jól meghatározható alapelvei (pl. a szabadság vagy az egyenlőség). Ilyen típusú alapelvet a konzervativizmus nem szeretne kimondani. Sőt, egyenesen azt tartja: ne mondjunk ki általános alapelveket, mert minden társadalom, minden korszak, minden történelmi helyzet sajátos, csak rá jellemző feltételeket teremt a politikának.”

Hörcher úgy látja, hogy

Vagyis fontos, hogy megismerje a közössége történelmét és alkalmazza azokat a tapasztalatokat, amelyeket a közössége a saját múltjából leszűrt. Ugyanis a többség mindig többet tud, mint egyetlen egyén pusztán a saját tapasztalásai alapján. A konzervativizmus azzal a többlettel rendelkezik más politikai ideológiákhoz képest, hogy ezt a közösségi örökséget felszabadítja az egyén számára.”

A mostani koronavírus-világjárvány vagy akár a globális környezeti válság egyaránt azt mutatják meg, hogy „az ember túlzottan aktív volt és mélyen beavatkozott a környezet folyamataiba, s ezzel fölborította a természet kifinomult egyensúlyát. Ilyen értelemben

– fejti ki az interjúban.

Ha sikerül tanulni a mostani válságokból, az azt eredményezheti Hörcher szerint, hogy a XXI. század a konzervativizmus évszázada lesz. „Most valószínűleg arra lesz szükség, hogy a nyugati civilizáció felmérje a határait és beállítson egy olyan egyensúlyi helyzetet, amelyben más kultúrák és a természet is megtalálja a maga helyét; s a habzsoló gazdasági fejlődés logikája helyett a gazdaság kiegyensúlyozott működése kerüljön a középpontba, hiszen, ahogy a közgazdász Schumacher fogalmazott: a kicsi szép” – zárja gondolatmenetét.