Filmet írt az algoritmus

A számítógépes kreativitás gyökerei ugyan az 1960-as és 70-es évekig nyúlnak vissza, a szakterület mégis a mesterségesintelligencia-kutatás legújabb ágai közé tartozik. Lassan banálisan hangzik, hogy programok összedobnak egyszerűbb újságcikkeket, alkotnak képeket, szereznek és adnak elő zenét, vagy írnak haikut esetleg novellát. A minőség megmosolyogtató, a fejlődés lassú, de egyértelmű. Shakespeare, Malevics vagy Brian Eno szintjétől fényévekre járnak, jóslásokba bocsátkozni pedig felesleges, sok-sok előrejelzés vezetett már parttalan és terméketlen hitvitához.

Festők, zenészek, költők és írók után megjelent a filmes, pontosabban rendezői ismeretekkel rendelkező forgatókönyvíró MI is. Nem törekszik Stanley Kubrick babérjaira, de ötletéből rendeztek már rövidfilmet.

Benjamin születése

A technológiai híreket, kritikákat ismertetőket stb. tartalmazó Ars Technica honlap különös rövidfilmet tett közzé júniusban. A nem egész kilencperces Sunspring valamikor a közeli jövőben játszódik, három fura szerzet szereplője, H, H2 és C szerelmi háromszöget alkot, ami talán nem is szerelmi háromszög. Szenvedélyek, gyilok és halál… Az egyszerre bizarr, csodálatos, nyomasztó, szórakoztatóan inkoherens, de kicsit unalmas darab különlegessége, hogy – úgynevezett hosszú rövidtávú memória (long short-term memory, LSTM) architektúrán alapuló – ideghálóval működő mesterségesen intelligens bot, Benjamin írta.

Oscar Sharp rendező az éves londoni 48 órás sci-fi filmversenyre készítette kollégájával, Ross Goodwinnal, a New York Egyetem MI-kutatójával. Egyetemista korában Sharp többet bandázott számítástudomány-hallgatókkal, mint filmesekkel, így barátkozott össze a közben magát irodalmi bedolgozóként – „négerként” – kipróbáló Goodwinnal. Mindketten eredeti írásokat generáló gépet szerettek volna. Évekkel később sikerült is… Sharp tavaly említette társának, hogy forgatókönyvíró programról álmodik. Bő egy esztendő és sok algoritmus után megvalósult az álom. A botot először Jetsonnak hívták, később Benjaminra változtatta – saját maga.

Ideghálókat gyakran használnak szövegfelismerésre. Goodwin is azokon trenírozta a botot, online talált tucatnyi sci-fi forgatókönyvön, 1980-as és 90-es évek filmjein pallérozódott a gép. Az alapokig, betűkig mentek le: a program megtanulta, hogy általában melyik betű követi a másikat, mely kombinációk eredményeznek értelmes szavakat, szókapcsolatokat. Az LSTM algoritmusok előnye másokkal szemben, hogy sokkal hosszabb betűsorokból képes mintát venni, és így könnyebben ír meg teljes bekezdéseket, mint néhány szót. Szövegből kivágott és beillesztett (cut and paste) mondatok, a bevett módszer helyett inkább maga generál újakat, sőt, sokszor kifejezetten eredetieket, amelyek persze nem egyszer megmosolyogtatnak, mint például ez: „a csillagokon áll és a padlón ül.”

Szerző, szerzőtárs, eszköz vagy mégis mi?

Idővel megismerte a forgatókönyvek szerkezetét, rendezői utasításokat és a pár mondatos karakterleírásokat. Egyedül a más szavaktól eltérő használatú és nehezen „prognosztizálható” tulajdonnevekkel gyűlt meg a baja. Goodwin ezért döntött H, H2 és C mellett. Eredetileg egyébként két H lett volna…

A versenyhez a szervezőktől (pár kellékre és cselekményrészletre vonatkozó) javaslatokat kaptak, és neki is láttak. Benjamin megírta a forgatókönyvet, Sharp véletlenszerűen kiosztotta a szerepeket a szobában tartózkodó színészek között, akik úgy adták elő dialógusaikat, ahogy Benjamin leírta, testbeszéddel, gesztusokkal, arcmimikával kísérve. A fura mondatözön románc és gyilok meséjévé állt össze egy sötét közeljövőben.

Benjamin a filmzenéből is kivette a részét: 30 ezer popdalból tanulva írta meg a szám szövegét.

A Sunspringet a zsűri beválasztotta a legjobb tízbe. Egyikük, a cyberpunkként indult sci-fi író Pat Cadigan megjegyezte: „maximális pontszámot adok nekik, ha megígérik, hogy soha többé nem ismétlik meg.”

Sharp és Goodwin később elmondta, hogy Benjamint egyrészt szerzőtársnak érezték, másrészt mégsem tartják teljesen szerzőnek. Egy szerzőnek, ha klisészinten is, de valami eredetivel kell hozzájárulnia az alkotáshoz, és a bot csak mások forgatókönyveiből dolgozott, ugyanakkor nagyon elkapta a sci-fi írás ritmusát.

Összességében nem puszta eszközként tekintenek rá, hanem valami új szó kellene. Még akkor is, ha egy-két mondata nonszensz.

„Megnézzük a pénzt” – mondja C, mielőtt H a saját szemgolyójáig köp fel.