Neurománc: játék és valóság

William Gibson kultikus regényét a Neurománcot 4 évvel később megírása után már videojátékként is feldolgozták, akkor amikor még Tim Berners-Lee éppen a World Wide Weben dolgozott a CERN laboratóriumában. Igaz 1989-et szokták hivatalosan a web születéséhez datálni, de mások csak 1990-től az első böngésző megjelenésétől kezdik a történetet. Hogy látta-e Tim vagy játszott-e a Neurománc játékkal nem lehet tudni, de ha most elővesszük egy csomó dolgot belőle teljesen kézenfekvőnek vélünk, hiszen az akkori jövőbelinek gondolt tech cuccok és IT megoldások ma már működnek az unalmas hétköznapjainkban is. A játék Apple II, Amiga és C64-en is futott, aztán klónozták más számítógépekre is a Gibson-kultusz végett. Ugyan a történethez felhasználták a regényt magát, de teljesen más sikeredett a fejlesztés végére belőle. Logikai fejtörőknek tűnő feladványok vannak benne tömegével, de gyakorlatilag ha sokat próbáljuk a felkínált lehetőségeket gyorsan meg lehet találni a helyes megoldást. Az első feladat például az, hogy miként fizessük ki a PAX terminállal a spagettinket megbuherálva a banknál lévő számlánkat. Könnyítésként, pont úgy, ahogy ma az interneten bankolunk. Vásárolnunk kell "deck"-et és "softwarez"-eket kell keresgélnünk a játék során, így tudjuk a hekkelési képességünket fejleszteni folyton-folyvást. Lehet "microsoft"-okat is venni, ezek olyan chip-ek melyeket a fülünk mögötti csatlakozóba tehetünk, adatokat érhetünk el velük és fordítómodulként is funkcionálhatnak. A legpoénosabb rész benne a House of Pong (ez nem szerepel a regényben) itt Nolan a szerzetes akar rávenni minket, hogy térjünk meg a "One Computer Game" egyházába, majd a belépés feltételéül szabja, hogy keressük meg a "Holy Joystick"-et....