Tegnap

„Európa nem szerencsés. Európa visszavágyik a múltba, életének egy másik, korábbi szakaszába, amikor otthon volt. Európa pedig mi vagyunk. Mindannyian, sok ezer éves hagyományaink­kal, génjeinkben hordozott múltunkkal, kulturális örökségünkkel.

(...)

Mi vagyunk Európa, mi vagyunk az ipari forradalom is, mi űztük el földjükről a parasztokat Angliában, mi tettük őket földönfutókká, mi zártuk őket dologházba, mi kötöttük fel őket, és mi becézgetjük mindezt eredeti tőkefelhalmozásnak; miénk a gőzgép, és Fonó Jenny is a miénk, meg a géprombolók is mi vagyunk; és Arisztotelész, Platón, Szophoklész és Aeneas, mi vagyunk Dante útja, Boccaccio örök pajzánsága, mi vagyunk a reneszánsz, de a Minnesängerek és trubadúrok áhítata is mi vagyunk, bennünk zeng Walter von der Vogelweide dala, Balassi minden vitézi éneke, mi vagyunk Szent Ágoston és Szent Tamás, nekünk van hét istenérvünk, mi vagyunk az Assisi Szent, és mi szelídítjük meg a gubbiói farkast; mi vagyunk Rotterdami Erasmus és Spinoza, mi vagyunk a barokk és Pázmány Péter, mi vagyunk a rettenetes jakobinusok, de mi vagyunk a rettenetes zseni, Rousseau is; és Voltaire és a Felvilágosodás, a romlás kezdete; mi vagyunk Marx, és Hegel is, mi állunk odafent a Varázshegyen, mi vagyunk a kommunizmus és a nácizmus, mi vagyunk a második világháború utáni jóléti társadalom, és a Fal is mi vagyunk, és a Fal innenső oldala is…

És még sok-sok minden.

Csak az nem vagyunk, ami most van, ami most készülődik. És nem kell elhinnünk, hogy ami van, az valami fátum, és nincsen beleszólásunk. El ne higgyék, hogy a világunk már sohasem lehet olyan, mint volt. Mert ez rajtunk múlik. S hogy harc nélkül nem fog menni? Nem. De azért vagyunk európaiak, mert magunkban hordozzuk a thermopülai hősök örökségét. Hát akkor?”