Volt szerencsém látni Lukácsy György filmjét, az 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója című alkotást
Nem az 56 utáni megtorlós-vérengzős kor volt ez, hanem már az a Magyarország, melyhez a mai közelebb van, mint az 56 utáni vérengzős.
A héten érkezik a mozikba Luc Besson méregdrága sci-fije, a Valerian és az ezer bolygó városa, e kapcsán Hackett két részes cikkben bemutatja a Valerian képregények világát.
„A Valerian és Laureline összképe meglehetősen vegyes, a már-már zseniális sztoritól a közepeseken át a legunalmasabb epizódokig mindent megtalálható az évek folyamán az alkotókkal együtt formálódó, változó sorozatban. Legtöbbjükön érezni, hogy nem mai darabok, helyenként bájosan naivak, de azért akad egy-két tényleg jó történet. Leginkább az érdekesebb és mélyebb karakterkapcsolatokat hiányoltam, valamint el tudtam volna képzelni több, jobban felépített, kevesebb klisével és árnyaltabb világépítéssel operáló kalandot, de biztos vagyok benne, hogy a megjelenésükkor egészen másként hatottak az olvasókra, és sokkal újszerűbbnek, merészebbnek hatottak.
Annak ellenére, hogy ma már sajnos a többségüket gyakorta kicsit kevésnek éreztem, ez valójában mit sem von le az értékükből, és a science fiction irodalomra és filmkészítésre gyakorolt hatásukból.”