Szabad szájak dicsérete

„A konzervatívokat utálom, de a liberálisokat aztán tényleg kib***ottul utálom.” Matt Stone-nak, a South Park egyik megalkotójának régi, amolyan amerikaias kőegyszerűséggel megfogalmazott aranyköpése igazi mottója lehetne a Trey Parkerrel megálmodott animációs sorozatának. Hihetetlen, de igaz: a South Park rajzfilmsorozat több mint huszonöt éve fut. A szándékoltan primitíven megrajzolt figurákkal életre keltett, fiktív coloradói kisváros szürreális hétköznapjairól szóló sorozat annak idején, a kilencvenes évek végén igazi botránykő volt. Jól nevelt konzervatív és liberális kispolgárok, anyák, apák, erkölcscsőszök háborodhattak fel alpári humorán, obszcén viccelődésén. A négy örök kisgyerek főhős (antihős) figura, köztük a megunhatatlanul undok Cartman kalandjai mégis sikerprodukciót szültek, és már 1999-ben megérkezett az első egész estés, mozikban vetített sztori is, amiben az Egyesült Államok morális pánikból hadat üzen Kanadának, a pokolban pedig a sátánt szekálja Szaddám Huszein. Mondom, botránykő, tonnányi botránykő volt a South Park, aminek alkotói nyilván röhögve élvezték a társadalmi felháborodást és az azzal járó nézettségnövekedés után beérkező dollármilliókat.