Székelynek lenni menő

„Nekem régi fájdalmam, hogy ha valaki egyaránt szeretne stílusosan öltözködni, s megvallani saját kulturális identitását, az az úgynevezett Nemzeti oldal™-on szinte kizárólag olyan pólót viselhet acélbetétes bakanccsal, amin a Turul madár vijjogva száll fölé a Kárpátok szent bérceinek, az égre pedig a magyarok haragos úristene írja fel tüzes kardjával, hogy »SZEBB JÖVŐT!!!44!4«. Aki ennél kreatívabb, az legalábbis gyanússá válik. Persze nem csak az említett szubkultúra sajátja ez, hiszen a magyar kulturális identitás felvállalása csípőből »jobberré« teszi az embert, ami lássuk be, hogy már a kevésbé emelkedett szellemiségű körökben is nettó primitivizmus.

Mit van hát mit tenni akkor, ha az emberfia egyszerre szeretné felvállalni azt, ami, méghozzá úgy, hogy menő is lesz. Hát fogni kell egy székelyudvarhelyi srácot, meg egy Budapesten élő udvarhelyi földit, akik ketten nekiállnak menő pólókat gyártani. Az egyik csinálja a menő grafikákat, a másik meg a kevésbé menő, de annál hasznosabb boltolást. Ebből pedig lesznek ilyen menő pólók, amikben talán nem is átallhat már az ember bemenni egy romkocsmába Amit egyébként pont akkor idiotizmussal politizálnak át a fent említett közeg túloldalára, mint amennyire »jobboldali dolog« felvenni egy székely-mintás pólót. A művelt székely pedig éppen erre mondaná, hogy mocsok bükurva csemer gamat gagyaszár emberek vagytok mind egy szálig!

Tény, itt nem arról az árfekvésről van szó, mint amit a nemzeti butikokban megszokott a plénum, de talán ne sirassuk el mindezt, ha végre nem ugyanazt a csodaszarvasos pólót kell megvenni negyvenedszer ezerötért.

Éppen ezért e kérdést a maga nemes egyszerűségében zárjuk le azzal, hogy két székely gyereknek hála megoldódott e kínos kérdés, büszkének lenni eddig is menő volt, felvállalni azt pedig csak eztán lesz.”