Obama care (gondoskodás)

Az Egyesült Államok elnöke a fejébe vette, hogy az egészségügyi biztosítást kiterjeszti újabb harmincmillió állampolgárra, ami az ország népességének hozzávetőleg a tíz százaléka. Nagy jelentőségű program lenne, ha valóban sikerülne ennek a tömegnek az egészségügyi ellátásáról gondoskodni. A program ugyanakkor tetemes többletmilliárdokat emésztene fel. Az elnök neve mögött a címben szereplő care szó azt jelenti: gondoskodás. Gondoskodás harmincmillió ember egészségéről, mégpedig az adófizetők terhére. Az amerikai rendszer ugyanis alapjaiban tér el a kontinentális Európában alkalmazott egészségbiztosítás módszerétől. Európában először a császári Németországban az első világháború előtt, majd fokozatosan és szinte minden országban a közös kockázatviselésen alapuló, társadalmasított egészségbiztosítást vezették be. A rendszer működését a munkaadóknak a munkavállalóik után való befizetései működtetik, amit kiegészít a munkavállalók befizetése. Ezért cserébe a munkavállalóknak és családtagjaiknak, illetve a nyugdíjba vonulóknak kiterjedt egészségbiztosítás jár. A piacon egyénileg vásárolt egészségbiztosítások csak kiegészítő jellegűek és a minőségi igények kielégítésére szolgálnak. Az európai gyakorlattal ellentétben az amerikai egészségügy teljesen piaci alapon működik egyéni egészségbiztosításokon keresztül. Az érintett magánszemély vagy helyette a cége a biztosított javára egészségbiztosítást köt meghatározott szolgáltatási körre és meghatározott intézmények szolgáltatásaira. Rendkívül nagy a szórás a biztosítások minősége között. Az Egyesült Államokban az egészsége mindenkinek annyit ér, amennyit a biztosítása fedezni tud. Nincs semmiféle szolidaritás. Az utcán vérző embernek a vérzését ugyan elállítja a kiérkező mentős, esetleg be is kötözi, de anélkül, hogy megadná a biztosítási kötvényének adatait, már a mentőbe sem ülhet be. Akik a mentőbe beszállhatnak, azoknak meg a biztosítási kötvényük minőségétől függ, hogy melyik egészségügyi intézetbe lesz a fuvar. Természetesen oda, ahova a biztosítónak szerződése van. Az Obama care ezen a teljesen piaci alapú rendszeren ütne rést, ha nézetazonosság lenne a kongresszusban – de nincs. Az Obama care-re szánt milliárdokat a kormány betervezte az október 1-jével induló új költségvetésbe, de a republikánus többségű képviselőház azt nem hajlandó megszavazni, és azzal revolverezi az elnököt, hogy nem emeli meg az államadósság plafonját a közeli napokban. Ebből meg az következik, hogy megáll az állam hitelfelvételi lehetősége, beáll a fizetésképtelenség a világ leggazdagabb, legerősebb államában, és persze érvényes költségvetése sem lesz az országnak. Ha Obama lemond a care-ről, ők megemelik az adósságplafont, lehet tovább eladósodni. A hivatalos nyilvántartások szerint az adósságplafon elérte a tizenhatezermilliárd dollárt, tehát több, mint az USA éves GDP-je, de a republikánusok ezt jó szívvel tovább emelnék, ha az elnök lemondana amerikai neoliberális gazdaság- és társadalomfilozófiába nem illeszthető ötletéről, vagyis a care-ről. Ilyenkor egy kicsit kihúzhatjuk magunkat, mert az elmúlt néhány évben, a növekedésmentes időkben sem növeltük, hanem némiképpen csökkentettük az állam eladósodásának szintjét, és célunk, hogy az a GDP ötven százaléka alá csússzon. Obama személyében, úgy tűnik, megtestesül a nemzetállami Amerika aggodalma az egészségbiztosításból kizárt milliók érdekében, ám súlyos konfliktusba kerül a világbirodalmi Amerikával, amelyik meg mit sem törődik ennek a harmincmillió embernek az ellátatlanságával, inkább halad a maga útján a további terjeszkedés érdekében. Éleződik az ellentmondás amiatt, hogy a világbirodalmi és a nemzetállami Amerika kiadásait egy költségvetésen belül kell megoldani. Most egyértelműen látható, hogy egyiket a másik rovására lehet csak megvalósítani. Rövidebb ideig korábban is voltak az adósságplafon megemelésével kapcsolatos kongresszusi erőfitogtatások, amikor az elnöknek nem sikerült a saját pártjából biztosítani a többséget. Ilyenkor a megoldás valamiféle kompromisszum volt, valamilyen, az ellenzéknek kedves tételnek a költségvetésbe való befogadása, ritkább esetben törlése. Az amerikai nemzetállam az elmúlt hét évtizedben többször vállalt áldozatot a világbirodalmi Amerika érdekében. Az első és a második világháború emberáldozatai és az akkori iszonyú államadósság arra szolgált, hogy a birodalmi Amerika a dollárt világpénzzé, bankját, a magánbankként működő Federal Reserve Systemet (Fed) – vagyis a Szövetségi Tartalék Rendszerét – pedig a fél világ központi bankjává tegye. A Ronald Reagan elnöksége alatt felhalmozott adóssághegy elindította a Szovjetunió és csatlósai területén az ellehetetlenülést. Ezzel a birodalmi terjeszkedés újabb területe nyílt meg. Most azonban elérkezett az ideje annak, hogy a birodalmi terjeszkedés valós teherviselői lázadozzanak. Amerikában a nemzet ellátatlan része egészségbiztosítást követel, ebből ered az Obama care. A külföldi tehervállalók is húzódoznak. Kinek tetszene a dollár nagyarányú értékvesztése, ami az elmúlt évtizedekben lezajlott, amikor a dollárban képzett tartalékok leértékelődtek? A birodalom úgy gondolja tán, hogy a küzdelmet a hazai és a külföldi ellenlábasokkal szemben úgy kell felvenni, hogy a költségeket a „terror elleni küzdelem” rovatba utalják akkor, amikor kiterjesztik a teljes körű megfigyelést a szövetségeseikre is? Hirtelen az is sürgős lett, hogy az amerikai alapjognak számító fegyverviselést is korlátozzák. Lehet, hogy ez a kellemetlen helyzet már a legfőbb pénzszentélyben is gondokat okoz? Lehet, hogy ezért nehéz a Federal Reserve-be elnököt találni? Jó lesz figyelnünk, mert az Egyesült Államokban keltett örvénylések gyorsan elérhetik az európai partokat. Madni!!! Ez az eredeti miért csak nem lényeges részleteket emelsz ki???

Kit érdekel ennek a bukott párttikárnak a véleménye??

Kétségtelen, hogy nagy balhék lesznek, ha megszűnik az USA világcsendőrnek lenni. Reméljük még az odébb van.

"nemzetállami Amerika" :D :D És ez csupán a bevezető... "Amerikában a nemzet ellátatlan része egészségbiztosítást követel" Egyrészt ez egy nagyon szűk kisebbség, másrészt a többség nem szeretné ezt bevezetni. Azonban a probléma nem is ez, hanem az, hogy az ottani törvényhozás már túl demokratikus, azaz a kisebbség is képes megvétózni az aktuális többség akaratát a törvényhozáson belül. A világbirodalmi Amerikáról szóló okfejtés viszont nagyon jó volt. Sokat nevettem. Köszönöm!