Én, személy szerint, úgy gondolom, hogy Juncker diktátornak tartja Orbán Viktort, és nem bírta megállni, hogy ne mondja ki – végül is a röpke pofonnal „tréfásan” a verbális élet akarta tompítani. Interjú.
„Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnöke az Európai Unió »Keleti Partnerség«találkozóján kifejezetten szabad stílusban köszöntötte az érkező állam- és kormányfőket. Protokolláris értelemben véve Ön hogyan értékelné ezt a szituációt?
Jean-Claude Juncker nem először produkálta magát. Híres arról, hogy szerinte vicces, játékos formában fejezi ki a véleményét bizonyos politikai vezetőkről. Korábban volt, hogy Silvio Berlusconi (korábbi olasz miniszterelnök – szerk.) fejét paskolta, vagy, hogy a spanyol pénzügyminisztert fojtogatta. Legutóbb a német kancellár, Merkel asszony két karját fogta meg és hajolt hozzá olyan közel, ami már szinte szexuális közeledésnek tekinthető. Ezek a gesztusok, természetesen beleértve egy ország miniszterelnökének adott taslit, nem férnek bele a protokollba, de még az egyszerű, hétköznapi viselkedéskultúrába sem. Feltehetően a Bizottság elnöke nagyon okos, hogy ismerve ezt a devianciáját, mégis megválasztották ilyen magas posztra. Ennek ellenére én nem lennék a protokollosa, ezt nyíltan bevallom.
Ami azonban izgalmasabb kérdés, hogyan reagálnak erre a sértett felek? A protokoll, pláne a diplomáciai protokoll, azért »született«, hogy a konfliktusokat békés eszközökkel igyekezzenek rendezni. Tehát – mint eddig mindig – a Juncker által inzultált politikusok kis vigyorral azonnal továbbléptek. Ugyanis mihelyt reagálnak rá, az egész esetből politikai, diplomáciai aktus lenne, ami nyilván nem tenne jót senkinek. (…)
Orbán Viktor magyar miniszterelnök egy taslit és diktátori megszólítást kapott az elnök úrtól, míg mások „csupán” baráti csókot kaptak, vagy egy kellemetlen megjegyzést a külsejükre. Erről mi a véleménye?
A »diktátor« megszólítás volt az egész »eseménysorban« a legjelentősebb. A verbális inzultus ugyanis már jelent valamit. Én, személy szerint, úgy gondolom, hogy Juncker diktátornak tartja Orbán Viktort, és nem bírta megállni, hogy ne mondja ki – végül is a röpke pofonnal »tréfásan« a verbális élet akarta tompítani. (…)
Jean-Claude Juncker szóvivője szerint az üdvözlési ceremóniák hosszúak és unalmasak, az EB-elnök csak ezt próbálta meg feldobni szabadabb stílusával. A nemzetközi protokoll bár egy szigorú keretrendszer, látható-e esetleg bármilyen új trend, ami valóban fel szeretné oldani ezeket a szabályokat és szokásokat – vagy csak Juncker egyéni »magánakciójáról« van itt szó?
Egyértelmű, hogy magánakcióról van szó. A nemzetközi protokoll nem enged meg ilyen lazaságot. Persze, hogy unalmas egy ilyen sort végigállni, de ez a dolguk. Biztos, hogy a fogadósorban állók igyekeznek maguk között oldani a fáradtságot, de ez nem »hallatszódhat« ki. És semmiképp nem szabad az érkezőre ráborítani az ilyen bugyuta humort. A szóvivőnek meg az a dolga, hogy megmagyarázza a megmagyarázhatatlant is.”
Hová tűntek a keresztény értékek az európai közösségből? Miért alakul át az európai jobboldal? Miért kellene bátrabbnak lenniük a politikusoknak? Habsburg Ottó lányát kérdeztük!
Ha ma nem vállalunk katonai konfliktust az oroszokkal, akkor az oroszok megtámadhatják a lengyeleket, litvánokat, másokat is – jelentette ki Emmanuel Macron.
A kormányfő szerint a háborúban mindig vannak, akik jól járnak, néhányan nagyon meg is gazdagodnak, de a többség minden háborúban szenved.
Annalena Baerbockot az sem zavarná, ha emiatt egyes tagállamok véleményét egyszerűen leszavaznák egyes kérdésekben.
A sorosista politológus fél, hogy „Orbán Magyarországa a vesztes Oroszország utolsó európai csatlósa lesz”.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
A Mandiner lapigazgatója szerint alaptalanul nevezte oroszpártinak lapunkat Donald Tusk.
Borbás Gáspár szerezte a Fradi és a magyar-válogatott első gólját, és ő volt hazánkban az első doktor labdarúgó. Dédunokája, Borbás Barna írt róla könyvet, s most mesélt lapunknak.
