Ezért felszabadító, hogy Reisz ebben a filmben beszél Fideszről Orbánról, ahogyan Gyurcsány Ferenc neve is előkerül

„Azt hiszem, Reisz Gábornak, nemzedéke egyik legtehetségesebb alkotójának azért is olyan különleges a filmnyelve, mert egyedi képességgel húzza össze filmjeibe komplett generációk  életérzését vagy -fájdalmát, kilátástalanságát vagy ügyetlenségét. Amikor pedig a legnagyobb szabásban játszik: a hazánk korszellemét.

Persze, ahhoz, hogy ezt megtehesse, szabadnak kell lennie. Minthogy szabad, ebből logikusan következik, hogy a hatalom kizárja a támogatás lehetőségéből, kurzusfilmekre mennek milliárdok, ő meg nem számíthat közösségi forintokra.

Ez itt annyiban érthető, hogy a közösségről beszél. S hát aki a közösségről beszél, az a hatalomnál valami hatalmasabbról beszél. Méghozzá a szabadság hatalmáról, ami a hatalom szabadságának a végét jelentené. Már nyilván szirupos, giccses gondolatnak számít, de odáig mindenhogy csak elfogadáson, megértésen, empátián vezet az út. Meg persze a már mind kevesebbeket érdeklő valóságon.  

Ezért felszabadító, hogy Reisz ebben a filmben beszél Fideszről Orbánról, ahogyan Gyurcsány Ferenc neve is előkerül. A rendező tehát nem elkerüli a valóságot, hanem éppenhogy rögzíti: csakis innen érdemes indulni. Innen látszik ugyanis világlóan, hogyan hordozzuk nemzedékről nemzedékre a történelmi sérelmeket, hogyan vagyunk foglyai politikusoknak, hogyan süketülünk meg, ha a másik beszél, hogyan lettünk panelek rabjai. 

Leginkább tehát sokunk legfontosabb kérdését feszegeti: kik vagyunk?”

***

Nyitókép: Képernyőfotó