Brandon Hackett: Az időutazás napja

„Az összeomlás megakadályozása a fő cél, azonban erre nem sok esély mutatkozik. Az egyetlen megoldás az lenne, ha magát az időutazást szüntetnék meg, mégpedig úgy, hogy megakadályozzák az időgép feltalálását. De erre vajmi kevés az esély, hiszen nem lehet korábbi időpontba visszautazni az időben, mint az időgép feltalálásának pillanat. És különben is, mi tartóztathatja fel a fejlődést? Legfeljebb elodázható lenne egy pár hónappal, évvel, évtizeddel, de nem tovább. Erre jó példa magának a telefonnak is a feltalálása, amit egymástól függetlenül ketten is feltaláltak és egyazon napon szabadalmaztatták. A fejlődés nem feltartóztatható, ha adottak a körülmények. De akkor mégis milyen más lehetőség lenne az időfolyam összeomlásának lelassítására vagy megakadályozására?

Izgalmas kérdések, izgalmas válaszokkal. Azonban nem kell megijedni, hiszen az író nem képletek segítségével tárja elénk a problémákat és a megoldásokat, hanem elméleti fejtegetésekkel és azok bemutatásával. Egyes paradoxonokat elegánsan megkerül és még magyarázatot is kapunk rá, míg az így megváltozott fizikai törvényszerűségeknek újabb és újabb bizonyítékait tárja elénk.

Mindössze egy problémám van a történettel, hogy a végére átalakult igazi hollywoodi akciófilmmé, ahol egymást érik a meglepő fordulatok. Pedig az elején még szépen lehetett követni a szereplők életútját és az őket mozgató rugókat. A végére pedig nem maradt más, mint harc, harc és harc. Nincs különösebben bajom azzal, ha a történet vége felé számíthatunk egy nagyobb összecsapásra, de amikor Rambo módjára egyedül száll szembe a főhős a világgal, az egy kicsit sok már nekem. Igaz itt nem teljesen egyedül történt a szembeszállás, de ez nem változtat túl sokat a dolgon.”