A csodálatos Michael Jordan 60 éves lett

Jordant az 1984-es játékosbörzén (draft) harmadikként választotta ki a Chicago Bulls. Az addig a liga egyik leggyengébb csapatának számító Bulls Jordannal bejutott a rájátszásba, ő az Év újonca lett. Az 1986-1987-es szezonban 37,1-es átlagával megszerezte első pontkirályi címét, Wilt Chamberlain után ő volt a második, aki egy szezonon belül 3000 pontot szerzett, és elsőként jegyzett 200 labdaszerzést és 100 blokkolást. 1988-ban ugyancsak pontkirály lett 32,5-es átlagával, az év védekező játékosának választották és megkapta első MVP (a legértékesebb játékos) címét.    

A Bulls azonban csak

Címüket a következő évben a Portland ellen védték meg, a döntőben Jordan meccsenként 35,8 pontátlagot produkált. 1993-ban aztán tripláztak (ezúttal a Phoenix ellen), hasonlóra az NBA történetében negyedszázada nem volt példa. Pályafutása ekkor váratlan irányt vett: édesapjának meggyilkolása után bejelentette visszavonulását, s néhány hónappal később az amerikai baseball-liga harmadosztályában tűnt fel. Nyilatkozataiból kiderült, ezzel apja kívánságát szerette volna teljesíteni, aki mindig profi baseballosként szerette volna őt látni. Bár botrányos teljesítményt nyújtott, nem rúgták ki, mivel meccsein mindig telt ház tombolt a lelátókon. Alig egy év után belátta, hogy a baseball nem az ő világa, s visszatért a parkettre.

A nagy visszatérés

A Bulls mezét 1995-ben öltötte újra magára, de a rájátszás második körében kiestek. Az 1995-1996-os idénynek újult erővel vágott neki, s a szezont akkor rekordnak számító 72 győzelemmel zárták, majd a döntőben a Seattle együttesét is felülmúlták. A rákövetkező két idényt is megnyerték, mindkétszer a Utah Jazz ellen, így másodszor is sorozatban háromszor lettek bajnokok. 1998-ban már nem ők számítottak esélyesnek, de Jordan ellenállhatatlannak bizonyult, hatodik bajnoki címét a döntő utolsó mérkőzésén, öt másodperccel a játékidő letelte előtt dobott kosárral szerezte meg.

1999-ben másodszor is bejelentette visszavonulását, a Washington Wizards egyik tulajdonosa és igazgatója lett. Az igen gyenge teljesítményt nyújtó csapatba 2001-ben ő is beszállt, s az általa draftolt fiatalokkal játszott együtt. 2003-ban ő lett az első NBA játékos, aki 40 éves kora felett legalább 40 pontot szerzett egy meccsen, és lépte át a 30 ezer pontos álomhatárt karrierje során. Ekkor már folyamatosan sérülésekkel bajlódott, s az idény végén harmadszor, immár végleg szegre akasztotta mezét.    

A válogatottban 1984 és 1992 között szerepelt, első olimpiai aranyérmét az 1984-es Los Angeles-i olimpián szerezte meg. Miután az NBA legjobbjait nélkülöző amerikai csapat 1988-ban csak bronzérmes lett, az 1992-es barcelonai játékokon a legnagyobb sztárokat felvonultató Dream Team lépett pályára és mindenkit lehengerelt, Jordan nyakába ekkor akasztották második aranyérmét. 

A levegő urának számított,

Generációja legjobban szponzorált játékosaként kiemelkedő szerepe volt az NBA népszerűsítésében. A pályán töltött tizennégy szezonja alatt 1072 meccset játszott, pontátlaga meccsenként 30,1 volt,

14 alkalommal került be az All Star csapatba, hatszor volt a rájátszás és a döntő legjobb játékosa, tízszer a liga gólkirálya, ötszörös MVP.  Rendkívül labdabiztos volt, 1991-ben egyszer, amikor az ellenfél egyik játékosa „beszólt” neki, behunyt szemmel dobta be a büntetőt.

(MTVA Sajtóarchívuma)

Nyitókép: Michael Jordan (Fotó: AFP/Franck Fife)