Sugárzó ízvilág

A második világháború után az Egyesült Államok, a volt Szovjetunió és más országok is több száz szárazföldi nukleáris robbantási tesztet végeztek. A robbanások a cézium radioaktív formáját juttatták a felső légkörbe, ami mikroszkopikus részecskeként hullott vissza a világ minden területén. Azonban az időjárási viszonyok miatt az Egyesült Államok keleti partvidéke többet kapott ebből a szennyezett csapadékból, mint más területek.

Annak megállapítására, hogy a növények vajon továbbra is felveszik-e ezt a nukleáris szennyeződést, Virginia állambeli egyetemi hallgatók helyi ételeken kezdték tesztelni a radiocézium szintjét.

Legnagyobb meglepetésükre egy csupor méz 100-szor magasabb céziumszintet mutatott, mint a többi összegyűjtött étel. Ennek nyomán elkezdtek különböző helyi mézeket tesztelni, és a minták több mint felénél 0,03 Becquerel/kilogrammot detektáltak, azaz 870.000 radiocézium atomot mutattak ki evőkanalanként. A legmagasabb radioaktivitási szintet egy floridai mintánál mérték, ott 19,1 Becquerel/kilogramm volt ez az érték. 

Aggodalomra semmi ok, ugyanis az élelmiszerbiztonsági határérték 1200 Becquerel/kilogramm, így nyugodt szívvel lehet mézet fogyasztani a keleti parton. Korábbi mérési adatokból kiderült, hogy az 1970-es években tízszer magasabb volt a méz céziumszintje, de mivel ez idővel folyamatosan lebomlik, így a jövőben egyre kevesebb és kevesebb lesz majd ez az érték.

Az eredmény kérdéseket is felvet azzal kapcsolatban, hogy vajon a cézium milyen hatással volt a méhekre az elmúlt fél évszázadban. Ugyan pontos választ nem tudhatunk, de az biztos, hogy a méhek folyamatosan ki vannak téve az emberi tevékenység következményeinek. Emellett fontos látni azt is, hogy a nukleáris szennyező anyagok még évtizedekkel később is hatást gyakorolnak a mezőgazdaságra.

A cikk szerzője Blősz Dalma.