A történet ismerős lehet: az ukránok felvettek néhány kínai vállalatot a „háborús szponzorokat” soroló feketelistára. Peking legalább annyira ingerült lett, mint Magyarország az OTP miatt.
Peking nyomatékosan felszólította Ukrajnát, hogy haladéktalanul törölje azokat a kínai vállalatokat, amelyeket felvett a „háborús szponzorokat” felsoroló dokumentumba. Az ukránoknak régi hobbija a listázás, és minden eszközt megragadnak, hogy a külföldi vállalatokat kifüstöljék Oroszországból. Aki nem hajlandó önként felszámolni orosz érdekeltségeit, azok mennek a szégyen- és feketelistákra, amelyek összeállításában a legbuzgóbb segítségük a Yale Egyetem önkéntes házmestercsapata.
Nem ismeretlen számunkra sem az ukrán eljárás:
tavaly az OTP került rá a „háborús szponzorok” papírtekercsére, miután a hazai pénzintézet továbbra is nyitva tartja oroszországi fiókjait.
A kormány akkor (és azóta is) érthetően ingerülten reagál arra, ha Ukrajna megpróbál – akár csak ilyen szinten – beleavatkozni a magyar gazdaság ügyeibe, és hogy bosszúságának nyomatékot adjon, bevetette az aduászt is.
Azt diktálná a logika, hogy Kijev diszkrétebb lesz, ha a külföldi érdekeltségekről van szó, pláne azon országok esetében, amelyek vagy nyomást tudnak gyakorolni rá a segélyek révén, vagy olyan kiemelt kereskedelmi partnerei, mint Kína. De nem. Az utóbbi hónapokban az ázsiai ország vállalatait kezdte el listázni – a válasz pedig cseppet sem volt finomkodó.
Az ukrán listára a kínai energiaóriások, a China National Petroleum Corporation (CNPC), a Sinopec és a China National Offshore Oil Corporation (CNOOC) került fel – plusz még egy tucat olyan vállalat, amelynek az egyetlen „bűne” az, hogy továbbra is pragmatikus alapon szemlélik a saját érdekeiket, és ezek alapján folytatnak Moszkvával kereskedelmi tevékenységet.
A CNPC egyébként úgy reagált: nincs újdonság a hírben, már elég régóta fent vannak a listán, de nem érdekli őket. Bár a szégyen dokumentumának semmiféle jogi jelentősége nincs, a kínai kormányt nagyon is érdekelte a szerinte rendkívül antidiplomatikus gesztus, így arra szólította fel az ukránokat, hogy villámgyorsan távolítsák el az ázsiai cégeket a dokumentumról.
Kína kijevi nagykövete szerint a történet mélyen sérti a bizalmat és a kétoldalú kapcsolatokat. Azt ugyan nem részletezte, hogyan sérülhetnek konkrétan ezek a kapcsolatok, de elég könnyen kikövetkeztethető, ha rápillantunk a két ország kereskedelmi viszonyára.
Ahogy Iránnak, Ukrajnának is bőven van vesztenivalója egy kínai nézeteltéréssel. Az előbbi esetén Peking épp a napokban csapott az asztalra, ugyanazt üzenve Teheránnak, mint most Ukrajnának:
amennyiben kínai gazdasági érdekek sérülnek miatta egy konfliktusban, annak kemény következményei lesznek.
Hogy a burkolt fenyegetés mit jelenthet, nem nehéz kitalálni. Ami Iránnak az olaj, az Ukrajnának a mezőgazdasági export, amelyben az egyik leglelkesebb partnere a háború előtt éppen Kína volt. Az elmúlt két évben a kereskedelmi kapcsolatok nem szakadtak meg – Peking változatlanul importál Ukrajnából (ahogy és amennyit tud a kereskedelmi útvonalak káosza miatt), a szükségleteit azonban – ahogyan Irán esetében is – máshonnan is ki tudja elégíteni, ha arra kerülne sor. A listázással kapcsolatban tehát kínai kezekben vannak az ütőkártyák, az (egyelőre) finom nyomásgyakorlás pedig valószínűleg eléri a célját.
A Nyugat és Ukrajna a mai napig zavarban van, amikor Kína szerepe kerül szóba a konfliktus megítélésében. Egyesek Kreml-barátsággal vádolják, Peking azonban az elmúlt két esztendőben világossá tette: a gazdasági és kereskedelmi érdekeit tekinti prioritásnak, nem pedig a nyugati vagy az azzal szembenálló ideológiát.
Ukrajna bajuszrángatása azért is különös, mert eddig kínosan került minden olyan szituációt, amellyel felidegesíthette volna Kínát. Nem csak kereskedelmileg, politikailag is érdekelt a jó viszony megtartásában. Általános vélekedés, hogy Hszi Csin-ping lehet az egyetlen vezető a világon, aki érdemben tudná befolyásolni Putyin háborús erőfeszítéseit, és tető alá hozhatna egy olyan megállapodást, amelynek eredményeképpen Zelenszkij tízpontos „béketerve” közelebb kerülhetne a megvalósuláshoz.
A jelek szerint azonban Peking kivonja magát a folyamatból. A számos, Ukrajna szervezte békefórum közül mindössze egyen vett részt, azóta elzárkózik a találkozóktól. Amennyiben a listázás az ukrán elégedetlenség megnyilvánulása, alaposan mellényúltak Kijevben. Kína engedékenyen félre is nézhetne a piti zsarolás ügyében, ám a jelenlegi odamordulásával inkább csírájában akarja elfojtani az efféle kísérleteket.
Ezt is ajánljuk a témában
A szöveg a régi: ha nem vonulsz ki Oroszországból, aljas vállalat vagy, amely a háborút szponzorálja. Az ukránok kiátkozásra törekvő taktikája és listázása sok esetben bevált, ám vannak olyan cégek, amelyek a továbbiakban is üzleti és nem morális alapon működnek. Köztük magyarok is.
***
Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Alekszej Druzsinyin
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
A sorosista politológus fél, hogy „Orbán Magyarországa a vesztes Oroszország utolsó európai csatlósa lesz”.
Amerika mentőövet dobott Ukrajnának – ami nem a győzelemre, hanem az összeomlás elkerülésére elég.
Oroszország eddig nem reagált a vádakra.
Tarjányi Péter szerint háború fő kérdése most az, hogy Ukrajna el tud-e mozdulni a mélypontról.
Az utca emberét kérdeztük Lengyelországban, mi a véleményük arról, hogy Ukrajna lengyel légvédelemmel biztosítaná nyugati légterét. Íme.
Az EU-csatlakozásunk huszadik évfordulóján az elemző arra figyelmeztet, hogy a balkáni bővítés is járhat politikai ellenállással.
A teljes Soros hálózat, a baloldali pártegységet óvandó, szerecsenmosdatásba kezdett.
Egyre gyakrabban összekötik az idei olasz meglepetéscsapat, a Bologna vezetőedzőjét, Thiago Mottát a Juventus és az AC Milan nevével. Kérdés, nyáron lecsap-e a valamelyik óriásklub a fiatal szakemberre? Egy biztos: Motta a teljesítménye alapján rászolgált a bizalomra.
