Nem kérés. Ez parancs!

„A keresztények hivatalos formában kicsit késve ébredtek rá a helyzetre. Sőt, a nyugati világ, a maga nagy kirajzásaival, hódításaival, ipari forradalmaival elég sokat rontott a dolgon. De jobb később, mint soha, érdemes felkelni és felmutatni, tudjuk, hogy vétkeztünk/vétkezünk, készek vagyunk a változtatásra. Igen, jól mondja Gáncs Péter evangélikus püspök, ide megtérés kell.

A Teremtés ünnepe egy transzparens, amit a történelmi egyházak közösen tartanak a magasba. Öröm, hogy egyre nagyobb a felülete, egyre messzebbről látszik - ebben az évben elég sok gyülekezet, közösség csatlakozott valamilyen formában a héthez. Azonban ez az egész akkor ér valamit, ha tud tenni azért, hogy változzunk és változtassunk.

Vigyáznunk kell a helyre, ahol élünk. Segítenünk kell azt a csodálatos rendszert, amit otthonunknak kaptunk. Isten nem kéri tőlünk, hanem parancsba adta. Az Édenbe helyezett embernek kijelölte a munkáját: művelje és őrizze (1Mózes 2,15). Ez nem kérés, amire szabadidőnkben szakíthatunk egy kis energiát. Ez alapvető parancs, aminek meg kellene határoznia az életünket - közösségeink életét. Hangadókká kell lennünk, de aprópénzre váltott tettekkel, mert a jelszavak már senkit nem mozgatnak meg.

Én magam az emberre (magunkra) nézve pesszimista vagyok. Aki reményt ad, a visszatérő Úr, ő az új eget és új földet is megígérte. Ettől függetlenül, addig is van dolgunk, a saját életünk terében, a saját házunk tája körül. Vigyázni társainkra a teremtettségben.”