Hódolat Francesca Rivafinolinak

„Most már ki merem mondani: nincs ma hozzá fogható publicista ezen az oldalon. Hódolat neki. S külön és ezerszeresen ezért az írásáért. Házi feladat, kötelező olvasmány mindenkinek ezen a térfélen! S csak egyet teszek hozzá: a katolikus papok cölibátust fogadnak. Így tett Hodász is. Valaki kérdezze már meg tőle a kötelező tisztelettel: ennek fényében miért nem teljesen mindegy, hogy amúgy ő maga speciel homokos-e vagy sem? A szex megvonása önmagától -melyet, ismétlem, eskü alatt vállalt, amikor ezt a hivatást választotta- csak abban az esetben érvényes, ha történetesen a plébános úr hetero? Ha homokos, akkor nem elvárható tőle az önmegtartóztatás? Mert akkor ő valami különleges, megkülönböztetett figyelemre méltó és érdemes lény, akitől nem elvárható, hogy hűséges legyen esküjéhez? 

Vagyis: ha a katolikus pap hetero, akkor vállalja a cölibátust, legyen önmegtartóztató, s legyen hű az esküjéhez, a vállalásához, a hivatásához, neki komoly és életreszóló parancs a fides. Ám ha a katolikus pap homokos, akkor némi nyilvánosság előtt lefolytatott műmájer tipródás és tépelődés után lépjen ki a szolgálatból, vallja meg nyilvánosan, hogy a saját neméhez vonzódik, menjen el bártendernek, éljen gazdag és boldog és és »szabad« szexuális életet -ami homokosok esetében az átlagos sokszorosát jelentő promiszkuitást (is) jelenti, és akkor ő lesz a »haladók«, a wok-ok hőse, a »modern« pap, aki lám, volt elég »bátor« vállalni önmagát...

Ennyi maradt belőled, Hodász, ami vállalásra érdemes? Te lettél a Perintfalvi hőse? Hát tényleg nem érzed, mennyire lapos és pitiáner hősiesség ez? S hogy mit hagytál el ezért a semmiért? Tényleg nem szégyelled magad? Nem, nem azért, mert homokos vagy. Hanem azért, mert ezt a hivatásod elé tetted. Mert megmérettél és könnyűnek találtattál. Oda összpontosult a személyiséged, a lefőtt kávéidba.”

Nyitókép: MTI/Komka Péter